Avagy nyílt levél Ágoston Lászlónak a pedofíliáról való blogbejegyzése kapcsán:

http://agostonlaszlo.hu/blog/pedofilia/

Laci te, Hallod-e? Ezt most miért kellett? Nem szokásom mások véleményének kritizálása, hiszek a szólásszabadságban, és éppen ezért ezt nem tudom megállni szó nélkül. A „megmondó emberek” és a „kommentlovagok” korát éljük, amit még most nehéz hosszú távlatokban vizsgálni, ezért is kérlek, hogy reakciómat ne értsd személyes sértésnek, csupán véleménynek!

Többnyire már az eddigi blog-bejegyzéseiddel sem mindig értettem egyet, de ugyanakkor vannak, amikben hasonlóan gondolkozom. A pedofíliához való toleranciád viszont átütötte a tűrésküszöbömet.

A TV2 kritikán aluli minősége egyértelmű. Azonfelül, hogy párttévévé lett, a színvonala is mélyrepülésben van. A híreik zömmel elferdítve kerülnek a közönség elé, sokszor megkérdőjelezhető a valóságtartalmuk („legalizálni akarják a pedofíliát”), és témaválasztásuk is szinte mindig a nézettség növelésének kizárólagos célját szolgálják. Mondhatjuk, hogy ilyen a kereskedelmi tévézés, de ez inkább már a bulvár kategória. Sajnálatosan Veled kapcsolatban is ez az összbenyomásom. A témák, amiket blogodon feszegetsz, első látásra közérdekűek, a mindennapok kérdéseit és kereteit feszegető, kínos, és ki nem beszélt témák. Eddig nem is lenne probléma, de az érem másik oldala, hogy ezekkel a témákkal, ha mást nem is, de kattintást, like-ot nagyon könnyű bezsebelni. Tudom, hogy ezzel az írásommal is tovább növelem az olvasottságodat, és ezzel a célodat is segítem megvalósulni, de címzés nélkül nem lenne értelme levelet feladni.

Egy nagyon erős tévedésedre hívnám fel a figyelmet, ami mentén az egész bejegyzésed értelmét veszti: „Grand Canyon méretű lenne a különbség a pedofil és a gyerekmolesztáló között.” Ez sajnos biztosan nincs így. Pont ez a probléma, hogy nagyon keskeny a kötél, amin egy pedofil próbál a szakadék fölött egyensúlyozni. Ez nem egy diéta megtartásának kérdése. A diéta csak rá nézve releváns, megeszi-e azt a sütit, vagy sem. A sütit teljesen hidegen hagyja a dilemma. Hogy hasonlíthatod mégis ehhez a pedofíliát? Úgy teszel, mintha ez is csak egy demokratikus jogunk lenne, javasolhatnád egy tolerancia kampány keretein belül, hogy legyen Pedofil-Pride is! Mentesíteni próbálod a pedofilokat a liberális összeborulás szellemében. Olyan szexuális hajlamként állítod be, mint, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális: „a pedofília a természetes szexuális sokszínűség egyik ága”. Ez nem így van. Ez az elme betegsége, egy súlyos degeneráció. Azt írod, hogy egyáltalán nincs rendben a gyermekekhez való szexuális közeledés: „Ennek pedig egyetlen és megcáfolhatatlan oka van: a közös beleegyezés hiánya.” …és még egy sor más egyéb.

Természetünknél fogva, zsigeri szinten sem közeledünk olyan felé, aki nemileg nem érett meg erre. Evolúciós zsákutca megkívánni egy nemzésre még képtelen személyt. Mind e mellett elfeledkezni látszol ennek pszichológiai vetületeit megemlíteni. A közös beleegyezés hiányára hivatkozni eléggé kiüresedett, és jogi jellegű megközelítést mutat. „Nem érett meg a döntés meghozatalára.” Valóban nem, és gondolj csak bele, milyen őrületes traumát él meg egy gyerek egy ilyen aktus közben, amit a legtöbb esetben családon belül követnek el! Ha csak az érettséggel és döntéshozatallal foglalkozol, akkor a megerőszakolt felnőtt nő esete szerinted rendben van, mert már elég érett volt hozzá? Ja, hogy az erőszak volt, a beleegyezése nélkül történt. De az sem elhanyagolható tényező, hogy az ilyen ember egy beteg állat. „ezek az emberek (az elkövetők) inkább áldozatok, mintsem szörnyetegek lennének”

Torzult, disszociatív személyiség jellemzi az ilyen embereket, akiknek igenis szükségük van orvosi kezelésre, gyógyszeres beavatkozásra. Ez nem a tolerancia kérdése. Szeretnéd, hogy fogadjuk el őket is a társadalom részeként. A sorozatgyilkosok is csak a vágyaikat teljesítik, nem tehetnek róla, hogy ilyen speciális a gerjedelmük. E gondolat mentén, lehet, az is csak egy szexuális hajlam. Aki pedofil, az egy hajszálra van attól, hogy gyermekmolesztálóvá váljon, és nincs a kettő között a Grand Canyon. A pedofília egy fogalom, a gyermekmolesztálás egy cselekvés, a fogalom megvalósítása. A kettő ilyen formában nem különböztethető meg, nem távolítható el egymástól.

Véleményem szerint túl szépen fogalmazol a pedofilokról: ”(…) kizárólag gondolatai vannak, vágyai és szexuális álmai gyerekekkel”. Persze, tök romantikusak. Mutass egy olyan széplelkű pedofilt, aki szerelemes szonettek költésével éli ki a természetéből fakadó hajlamát! Én inkább visszatérnék a nőkkel való erőszaktevők példájához. Kórképüket tekintve sok hasonlóságot mutatnak, mégis mélyebb és talán még rettentőbb jellemzőikkel bírnak: súlyos önértékelési probléma, hasadt személyiség, kognitív disszonancia, szociális beilleszkedési nehézségek, hatalom és végtelen uralkodás vágy. Nagyon magas hajlam az erőszakra, amit mélyen elnyomnak magukban, és az áldozataikra fókuszálják. Általában csöndes, szürke, hétköznapi emberek. Ezért is különösen veszélyes támadók, mert váratlanul csapnak le. A legtöbb esetben átéltek hasonló abúzusokat gyermekkorukban, de a szociális hatások mellett még a hajlam akár örökölhető is.

Nincs értelme megkülönböztetni „aktív” és „passzív” pedofilokat. Ez egy értelmiséginek látszani kívánó szócséplés. „Ezek szerint vannak emberek, akik nem tudatos, nem akaratlagos, nem szándékos módon vonzódnak a gyerekekhez.” Miért, van, aki igen? Nincsenek, és ezért nincs is különbség közöttük. Vártam, hogy felveted, hogy vajon a gyermekalakú szex robotok segíthetnek-e a probléma visszaszorításában, de talán ezt már nem merted az olvasóid elé tárni.

Megkérdőjelezem még a statisztikai hivatkozásaidat is. Nem hinném, hogy ez mérhető lenne, mert ki az, aki bevallja önmagának, nem hogy másnak, hogy pedofil? A látenciát ebben a témában megmérni lehetetlen.

Legfőképpen azt nem értem írásaidban, hogy miért érzed úgy, hogy az általad felvetett kérdéseket Neked, vagy nekünk kellene megválaszolnunk, vagy megoldást találnunk rájuk? Vannak olyan társadalmi problémák, amikről igenis kell beszélnünk, de a pedofília nem ilyen. Az se nem kérdés, se nem társadalmi ügy. Az az elme betegsége, vagy egy sérült pszichés állapot, amit orvosi úton kell visszafogni, elfojtani. „Ha nem veszünk tudomást a pedofília létezéséről és kizárólag kocsmai stílusban vagyunk képesek róla beszélni, sohasem fog megoldódni a gyerekmolesztálások kérdése.” Nem hinném, hogy nem vettünk róla tudomást, nem hinném, hogy a mi dolgunk a segítségnyújtás. A probléma megoldása nem annak elfogadásában keresendő. Ez egy betegség, egy pszichés deviancia, ami megtörténtekor bűncselekménnyé válik, amit a maga módján kezelni kell.

Kérlek, ha kommentelsz, tegyél ??? -et, hogy lássam, hogy végigolvastad!

Baráti tisztelettel: Dombó Dániel

2018.08.01.